Izgalmakkal teli, kiélezett összecsapás után a Budapest Titanst avatták a Divízió I. bajnokává!

A biztonság kedvéért megnéztük, 153 perc és négy másodperc telt el a kezdőrúgás és a lefújás között, de ez idő alatt mintha öt évet öregedtünk volna…

A Kincsem Parkban található Budapest Rugby Centrum gyönyörű pályáján a Szombathely Crushers ellen döntőztünk, s az első támadás joga minket illetett. Az offense-ünk nem is tétovázott bevinni az első ütést, s az Év támadójátékosa, Fábián Krisztián passzát Burkus „Bubu” Péter váltotta 54 yardos touchdownra (6–0).

Ezután megindult a meccs első „állóháborúja”, a Crushers és a Titans sem talált fogást a másik alaposan felkészült védelmén. A következő pontokra egészen a második negyed végéig kellett várni, a kétperces figyelmeztetés után egy rosszul sikerült puntot követően a szombathelyiek nagyon előnyös mezőnypozícióból támadhattak, a drive egy ötyardos passzolt TD-vel zárult (6–6).

Aztán a vendégek negyven másodperccel a félidő előtt még egy labdát szereztek, s félő volt, hogy teljesen melléjük pártol a lendület – ezt azonban Gurbán „Duji” Gábor másként gondolta. Saját 15 yardos vonalán lehalászta a Crushers passzát, s óriási lendülettel indult meg visszahordani a labdát. Végül Török Mihály vitte földre – legnagyobb örömünkre ő szintén Titán, és mindezt sajátos ünneplés keretein belül tette! Így 12–6-os előnnyel vonulhattunk a szünetre.

A második félidő a Szombathely támadásával kezdődött – s ahogy az első játékrészben mi, úgy a harmadikban a Crushers is végigvitte a pályán a nyitó drive-ot. Ráadásul a mérkőzés első és egyben egyetlen jutalomrúgását is bemutatták, sikeresen, átvéve a vezetést (12–13).

Ezt követően újabb „állóháborút” láthattunk, mindkét védelem állta a sarat, s az idő teltével – ami ekkor épp nem a mi barátunk volt – egyre idegőrlőbbé, feszültebbé vált a hangulat. Mindenki tudta, egyetlen hiba dönthet a bajnoki címről.

Szerencsére ez a hiba nem a mi oldalunkon esett, ismét bebizonyosodott, hogy a speciális csapategységet sem szabad félvállról venni, és egy szombathelyi puntnál Török ezúttal az ellenfél rúgóját döngölte földbe, szabályosan. Így mi támadhattunk, ráadásul a Crushers 15 yardos vonaláról.

Ekkor már alig maradt időnk fordítani, nagyjából három perc lehetett vissza – csak fokozta a nyomást a tudat, hogy ha ebből a drive-ból sem szerzünk pontokat, talán nem lesz több lehetőség.

Sikertelen passz.

Ötyardos elkapás.

Mínusz öt yardos futás.

Negyedik és tíz. Klasszikus „most vagy soha” pillanat. A pályán, az oldalvonal mellett és a lelátón is mindenki tudja, a következő play nagy valószínűséggel eldönti a meccset – erre emlékeztet a vezetőbíró is, aki bejelenti, két perc a hátralévő játékidő.

Véghelyi Olivér feladja a snapet, Fábián körülnéz, s kiszúrja magának egyik, ha nem a legmegbízhatóbb célpontját, Bubut. De a szombathelyi védő parádésan teszi a dolgát, így Bubu kezéből kiperdül a labda, s egy végtelennek tűnő pillanatig gazdátlanul száll a levegőben.

Takács Zoltán kezében köt ki az ellenfél egyyardos vonalán, aki reflexszerűen vetődik előre a célterületre, mielőtt odeérnek a Crushers játékosai. TOUCHDOWN TITANS!

Ugyanabban a minutumban a vendégszektor elnémult, a hazai viszont kirobbanó örömujjongásba kezdett, ismét nyeregbe kerültünk (18–13)! De tudtuk, nincs vége. A defense-ünk tagjai biztatták, hergelték egymást: „még egy stop!” – az már a biztos győzelmet jelenti.

Ki más léphetett volna elő ebben a helyzetben, mint az Év védőjátékosa-jelölt, s végül a döntő legértékesebb játékosának is megválasztott Török, aki csak az utolsó drive-ban két sacket jegyzett? Végül a megzavarodott Crushers egy óriási félreértés miatt gyakorlatilag „ingyen” adta vissza nekünk a labdát, (csere)irányítója egyszerűen hátrafelé ledobta a földre, a fumble-t Sebők „Archie” Ádám ölelte magához, s nem engedte sehova.

Ezt követően már csak egy dolgunk volt hátra: mindenki kedvenc felállásában, győzelmi formációban letérdelni, hogy lepörögjenek a fennmaradó másodpercek, s a veretlen alapszakaszunkat bajnoki címmel koronázzuk meg!

Köszönjük szépen a Crushersnek az izgalmas, kemény, de mindvégig sportszerű mérkőzést, és minden egyes szurkolónknak, támogatónknak, aki hozzájárult a veretlen szezonunkhoz.

S szokás szerint, az idényben még egyszer, utoljára (egy új, örömteli kiegészítéssel):

1-2-3 TITÁNOK!
1-2-3 GYŐZELEM!
1-2-3 BAJNOKOK!