Ezúttal vendégként, de újfent nyertünk Dunakeszin. Talán a legfontosabb azt leszögezni, hogy a tavaly 0–5-ös mutatóval záró VSD Rangers a holtszezon alatt óriási előrelépést tett meg (szezonbeli nyitómeccsét magabiztosan be is húzta a Guardians ellen), és bár az óévben viszonylag sima győzelmet arattunk ellene, ezúttal már alaposan megnehezítette a dolgunkat. Highlights videó: https://fb.watch/cymFvLYTUi/

Már az első kickofftól érezhető volt, az átalakult edzői stáb rendkívül alaposan felkészítette a Rangers védelmét a játékunkból, így eleinte döcögősen haladtunk – cserébe a védelmünk harapósan lépett pályára: nulla yardos szerelés, negatív yardos szerelés, Török Misi sack, és máris végetért az első VSD-drive. Ráadásul a hazai punt sem sikerült jól, így ellenfelünk 29-es vonaláról indulhatott a második támadásunk.

Ez sem tartott sokáig, de cseppet sem bántuk: ahogy tavaly is, idén is egy Dénes nyitotta meg a pontszerzést, ezúttal Dénes Bálint kapta el tétmeccsen első touchdownját, miután Fábián Krisztián rögtön az első játék során gyönyörűen varázsolta oda a labdát a célterület bal sarkába. A kétpontos kísérlet – ismét passz – ezután Mile Beni kezében kötött ki, 8–0-ra vezettünk.

Vendéglátóink megrázták magukat, ugyanis a következő támadósorozatukban szisztematikusan termelték a yardokat, mindig éppen eleget, végül Fenyő András hatpontosával felkerültek az eredményjelzőre, majd Madaras Erik megfutotta a kétpontost – bár a vonalbíró bedobta a sárga zászlót, aztán visszavonta az ítéletet, így egálban folytatódhatott a találkozó.

Támadhattunk, s ismét láthattuk, hogy a Rangers is megnézte a DEAC Gladiators elleni meccsünket – s hogy mire képes Nemieceo „Miece” Loureiro a labdával a kezében –, s minden erejével azon dolgozott (eredményesen), hogy a futójátékunkat lelassítsa. Így lett negyedik és nyolc, amikor is punt helyett egy passzjátékkal próbálkoztunk. A már korábban is gyümölcsözőnek bizonyuló kapcsolat ismét kapóra jött: Fábián Dénest vette célba a bal oldalon, aki annak ellenére húzta be a malacbőrt, hogy két védő is a nyakán lihegett, egyikük az elkapás pillanatában még ütközött is vele. Ezzel az óriási play-jel ért véget az első negyed.

A második két gyors Burkus „Bubu” Péter-elkapással rajtolt el, utóbbi – amit védője feje fölül húzott le – touchdownt ért, a kétpontos azonban ezúttal nem jött össze. A kickoffunkat követően  nagyon kedvezőtlen helyzetbe került a védelmünk, amit Fekete Attila használt ki, és futott be a célterületre, Fenyő pedig berúgta a meccs első egypontos extrakísérletét, amivel már a hazaiak vezettek 15–14-re.

A válaszunk sajnos elmaradt, hiába indult a következő sorozatunk ígéretes Miece-futásokkal, végül puntolnunk kellett. S bár hiába szorította az idő a Rangers offense-ét, és sackelte irányítóját, Balogh Endrét Török Misi ismét, még a félidő előtt Balogh maga futott touchdownt, Fenyő rúgása megint a póznák között szállt el, így 22–14-ről várhattuk a folytatást.

A harmadik negyedben ismét rövid rúgással próbálkoztunk, de a hazaiak számítottak rá, és a 45 yardos vonalunkról kezdhették meg a második félidő első drive-ját. Egészen a kilencesig jutottak, ám ekkor megmakacsoltuk magunkat, előbb Schmeiszer Gergő sackjével nyertünk vissza némi távolságot, majd Gurbán „Duji” Gáboréval rengeteget – egy magasra sikerült snap után egészen a támadás kiindulópontjáig, majdnem a félpályára szorult vissza a Rangers – így harmadik és gól következett a 45-ösről… Ez természetesen nekünk kedvezett, nem is jött össze a pontszerzés, az egyenlítésért támadhattunk.

Fülöp Ákos futásaival és Gadolla Áron elkapásaival jó úton is haladtunk, de a támadósorozat igazi sztárja Tóth Nándi lett, aki egy interceptiontől mentette meg Fábiánt, amikor az őt őrző safety kezeiből nemes egyszerűséggel kimarta a labdát, mindezt egy yardra az ellenfél célterületétől.

A következő playből Varga Dávid Dominik robbant középen az end zone-ba, de ez már a negyedik negyedben esett. A kétpontosnál Fábián ismét egyik, ha nem a legmegbízhatóbb célpontját vette célba Bubu személyében, de ezúttal a labda a pályán kívül érkezett a földre, maradt a hazai vezetés.

Szemmel láthatóan ez az állapot nem tetszett a védelmünknek, Kiss Ádám egy újabb magas snap után csapott le a gazdátlanul maradt labdára – így már a vezetésért léphetett pályára a Titans-offense. Nyögvenyelősen indult a gépezet, ismét tapintani lehetett a feszültséget, amikor negyedik kísérletre kellett még tíz yardot megtenni, és nyilvánvaló volt, ha nem sikerül, búcsút inthetünk a győzelemnek. Ki másban bízott volna ebben a szituációban Fábián, mint Bububan, aki ezúttal három védő gyűrűjében is begyűjtötte a pálya közepén a labdát. A Titánok karnyújtásnyira kerültek a fordítástól, ami Fülöp Ákos szélső futásának köszönhetően be is következett, majd Tóth Nándi még két pontért elkapta a bónusz-átadást.

A lendület teljesen átpártolt a mi oldalunkra, a Rangers megzavarodott, s rögtön az első passzkísérletüket Stekler Tamás lefülelte – ezzel a támadóegységünk a kevéske hátralévő idő zömét le is pörgethette. Még egy kétségbeesett próbálkozásra futotta a VSD-től, de Török Misi újabb sackje, Lentulai „Dexter” Balázs leütött passza, és az egész defense hősies helytállása miatt több pont már nem esett – külön kiemelendő, hogy a teljes második félidő alatt nem engedtünk pontot, támadó oldalon pedig az egész összecsapáson sacket.

Megszereztük tehát második győzelmünket is az idényben, így nagy önbizalommal várhatjuk a Szombathely Crushers elleni folytatást április 30-án. Köszönjük szépen a VSD Rangersnek a sportszerű összecsapást, sok sikert kívánunk a szezon fennmaradó részére!

1-2-3 TITÁNOK!
1-2-3 GYŐZELEM!