Irány a döntő! Már csak tízet kell aludni, de ki számolja?

Az elődöntőben a Budapest Cowbells 2 csapatát fogadtuk, s talán nagyképűség nélkül mondhatjuk, nem sokáig volt kérdés, megszerezzük-e a továbbjutást, és ezzel kiharcoljuk-e csapatunk történetének első döntőbeli szereplését.

A pénzfeldobásnál a visszahordást választottuk, s az első támadósorozatunkban kirajzolódott, vendégeink elsődleges célja Nemieceo „Miece” Loureiro és a futójátékunk megállítása – nem hibáztatjuk őket. Ekkor még sikerült nekik, a futások még nem mentek üzemi hőfokon, a passzjátékban pedig a kolomposok védői mindig éppen annyira akadályozták az elkapóinkat, amennyire a bírók még engedték. Így a félpálya környékén sikertelen negyedik kísérletnek köszönhetően megszerezték a labdát.

Az örömük azonban nem tartott sokáig, hiszen az első támadójátékuk során egy rossz snapet követően Deák Csaba máris visszaadta a labdát irányítónk, Fábián Krisztián kezébe, aki ezt egy Miece-nek passzolt touchdownnal hálálta meg.

Egy gyors 3-and-out után ismét mi rohamozhattunk, s ezúttal az lett a Cowbells 2 veszte, hogy nagyon agresszívan fellépett a futójátékunk ellen – gyakorlatilag mintha safety nélkül játszottak volna, öt linebackerrel, így viszont a mélységi célpontok előtt kiváló lehetőség nyílt. Mile Beni élt is vele, és gyorsan 12–0-ra módosította az állást.

A második negyedben aztán kiszabadult a szörnyeteg: Miece egy hatvanyardos futással jelezte, akárhány játékossal feltölthetik a boxot a kolomposok, ő meg fogja találni az rést a pajzson. Fülöp Ákos még kettőt hozzátett az extra kísérlet során, majd ismét Miece villant, négy védő gyűrűjéből táncolt ki, a mezénél fogva rángatták le a földre, de nem adta meg magát. Megindult a jobb oldalra, Fábián (irányító létére!) két óriási blokkot osztott ki neki, amit a futó egy 47 yardos nyargalással és újabb hat ponttal jutalmazott.

Ekkor a vendégek becserélték a HFL-ben is kezdő irányítójukat, Kelemen Marcellt, de mint bebizonyosodott, 26–0-nál már ez is kevés volt. Újabb sikeres védekezésünk után Mile is duplázott, még egy hosszú elkapást váltott touchdownra Így a félidőben 32–0-s előnnyel pihenhettünk meg egy kicsit.

A harmadik negyedben azért Kelemen megmutatta, tud lendíteni a Cowbells 2 játékán, főleg futásaival okozott fejtörést a védőinknek, végül mégis passzolt touchdownjával került fel klubja az eredményjelzőre. Persze, bosszantott minket, hogy nem tartottuk őket nullán, ugyanakkor öröm az ürömben, hogy a drive rengeteg időt felemésztett – az óra ketyegése pedig ekkorra már a mi barátunk volt.

A támadóink válaszoltak a bevitt ütésre, Miece negyedik touchdownjával csírájában fojtotta el az ellenfeleinkben bármilyen feltámadás reményét. Az utolsó játékrészben ugyan némi kozmetikázásra még futotta a vendégektől, de ekkor már nem számított, magabiztos 38–14-es sikert arattunk.

A július 23-i fináléban a másik elődöntön 6–0-ra diadalmaskodó Szombathely Crushersszel csapunk össze a bajnoki címért, mi már nagyon várjuk!

1-2-3 TITÁNOK!
1-2-3 GYŐZELEM!