Kifogtak rajtunk a miskolciak, jövőre a döntő a cél!

2014 óta először jutottunk be az Divízió I. rájátszásába. Nagy előrelépés volt ez a csapat számára, beigazolódott, hogy az elmúlt időszak kemény munkája mind az edzők-, mind pedig a játékosok részéről nem volt hiábavaló.

Természetesen örültünk ennek a sikernek, de ez azt is jelentette, hogy a szezonnak még nincs vége, és az idén veretlen Miskolc AFT vendégeként harcolhatunk a döntőbe jutásért. Bár tisztában voltunk vele, hogy nem mi vagyunk a favoritok, úgy mentünk pályára, hogy akkor is mindent beleadunk, tudva, hogy másképp esélyünk sincs.

A mérkőzés első negyedében egy eladott labda után a Miskolc számunkra nagyon kedvezőtlen mezőnypozícióból támadhatott, amit sajnos nem tudtunk kivédekezni, így 7-0 arányú hátrányba kerültünk. Válaszként – mint az idény alatt megannyiszor – Varga Bendegúz (#26) és Mile Beni (#84) termelték a yardokat a Titánoknak, támadóink szépen haladtak a pályán a hazaiak célterülete felé. Sajnos azonban egy sikertelen negyedik kísérletnek köszönhetően ez pontokat nem ért.

A védelmünk harapós kedvvel tért vissza a pályára, aminek egy gyors 3-and-out lett az eredménye. Sajnos a támadóink ezúttal nem bírtak a borsodi védőkkel, viszont Mile a speciális csapategységben is megcsillogtatta tudását, ugyanis a driveot lezáró puntot az ellenfél 1 yardos vonalán állította meg, ezzel remek helyzetbe hozva a defense-ünket. Makai-Kis Dávid (#92) egy passzkísérlet során már a célterületén belül levitte a miskolciak válogatott irányítóját, aki sietve eldobta a labdát, amit Kiss Ádám (#96) le tudott ütni. A bírók úgy ítélték meg, hogy a dobás irányában nem volt jogosult elkapó, így szabálytalanságot követtek el, ami az end zoneban történt, az eredménye tehát safety.

A félidő előtt sajnos nem tudtunk több pontot szerezni, ellenben vendéglátóinkkal, akik egy védelmi hibát kihasználva hosszú touchdownt szereztek, így a pihenőre 14-2-es állással mehettek a csapatok.

A harmadik és negyedik negyedben egyre jobban megmutatkozott, hogy a Miskolc AFT magja jelentős HFL-rutinnal rendelkezik, jól alkalmazkodtak a játékunkhoz minden csapategységben, és szép lassan felőröltek minket. Nagyon sokszor hiányzott nagyon kevés, hogy meccsben legyünk, és ha más nem, legalább egy izgalmas találkozót összehozzunk, de ezen a napon a szerencse sem pártolt mellénk. Az alaposan begyakorolt trükkös játékok sem működtek, hiába dörömböltek támadóink az end zone kapuján többször is, egyszer sem sikerült betörni azt. A védelmünkben minden hibát kiszúrt az ellenfél, és büntetett értük. Egy számunkra felejthető második félidő után a végeredmény 42-2.

Összességében azonban nem kell csüggednünk, hiszen az elődöntőben egy olyan csapat búcsúztatott minket, akik 209 pontot szereztek öt alapszakaszbeli meccsükön (a második legtöbb szerzett pont a mezőnyben 123 volt), és a keretükkel nagy valószínűséggel a HFL-ben is megállnák a helyüket.

Gratulálunk a győzelmükhöz, sok sikert kívánunk nekik a döntőben, a sérülteknek pedig gyors felépülést kívánunk mindkét oldalon!

Ami pedig minket illet, megpróbáljuk minél hamarabb elfelejteni a csúf vereséget, amivel zártuk az esztendőt, és inkább az alapszakasz eredményeire és a továbbjutás örömére koncentrálunk. Egy hónap pihenő vár ránk, ami alatt mind igyekszünk majd kiheverni a szezon során összegyűjtött kisebb-nagyobb sérüléseinket, utána viszont nem lazsálunk, meg is kezdjük a felkészülést, hogy még az ideinél is szebb 2022-es idénnyel örvendeztessük meg szurkolóinkat.

Köszönjük Nektek az egész éves támogatást, a buzdítást, köszönjük, hogy segítettetek túllépni kudarcainkon, és hogy együtt örülhettünk a sikereknek!

Jövőre újult erővel ismét találkozunk,
Addig is
1-2-3 TITÁNOK!
1-2-3 GYŐZELEM!

Írta: Dénes Szilárd

Talán ezeket is kedveled...