Eheti interjúalanyunk: István Udvarhelyi, WR
1.Mutatkozz be pár szóban!
Udvarhelyi István Zsolt vagyok, 21 éves gépészmérnök hallgató, grafikus tanonc, szólista/ritmus gitáros és a Budapest Titans elkapója.
2.Mikor kezdtél Amerikai Focizni?
2011 szeptemberében látogattam le az akkor még Kecskemét Goats (később Longhorns) egyik edzésére. Az ottani játékosok oszlopos tagjai a Sparks csapatának, s általuk játszhattam később a dabasi keretben. A Titánokhoz 2015 augusztusában csatlakoztam.
3.Mit szeretsz a játékban?
Az összetettséget. Míg egy laikus azt látja, hogy ebben a sportban csak őrültek egymásnak rohangálnak, mert biztos vicces, addig aki valamennyire ismeri is a sportot, elmondhatja, hogy olyan, mint a sakk. Különböző stratégiákat kell alkalmaznod, hogy túljárhass az ellenfeled eszén. Mindenkinek megvan a saját szerepe, amik nélkül nem működhetnek a play-ek. Emellett nyilván a megemelkedett adrenalin szint az, ami megadja a maximális élvezetet a játékhoz (szakmai titok: bár a többség azt hiszi, hogy pontszerzés végett próbálok minél gyorsabban az Endzone-ba jutni, igazából csak a bőrömet igyekszem menteni, kisebb-nagyobb sikerrel…).
4.Az edzések mellett, mivel készülsz fel egy szezonra?
Heti háromszor lejárok konditerembe, emellett eljárok futni legalább heti egyszer.
5.Mik a személyes céljaid az idei évet tekintve?
Nyilván, mint mindenki, én is örülnék, ha sikerülne megnyernünk az idei szezont, ehhez igyekszem is minimum 100%-os teljesítménnyel hozzájárulni.
6.Emlékezetes pillanatod, ami focihoz kötődik?
Még a legelső Touchdown-omat az egyik dabasi edzésen szereztem. Ahogy futottam a célterület felé éreztem, hogy lesavasodnak a lábaim a bennem rejlő félsz miatt, hogy az utánam futó védőjátékosok a lelkemet akarják. Ahogy bejutottam az Endzone-ba, ez a félsz elmúlt, és csak azt éreztem, hogy az adrenalin szintem az egekbe szökött. Ez a pillanat szerettette meg velem igazán ezt a sportot, és lettem az adott érzés megszállottja.
7.Milyen tanácsot adnál akik el akarják kezdeni a sportágat?
Hát, többnyire egyszer élünk, így nincs mitől tartani, legrosszabb esetben mentőt hívunk. Egyébként meg egy kis őrültség lehet, nem árt hozzá, de az élmény mindenféleképpen maradandó lesz.
8.Kikre nézel fel leginkább?
Minden tőlem magasabb emberre…
Komolyra fordítva a szót, az élet terén édesapám az, aki örök példa előttem. A sport terén pedig Julian Edelman-re, de a legfontosabb, hogy a saját elvárásaimnak megfeleljek.
9.Mik a céljaid az Amerikai Focival?
Az, hogy egy olyan sportot űzzek, amit igazán élvezek és levezet, emellett felemelő érzés lenne egyszer a válogatott csapatban is játszani.
10.Mesélj valami vicces dolgot magadról!
Még mikor gurulós fociztam, Kiskunfélegyházán játszottunk le egy serdülő mérkőzést. Én baloldali hátvédként zártam a szöget, az ellenfél játékosa elől, mikor ő egy tökre pontos lövést engedett el. Miközben estem össze, és a labda visszapattant hozzá, ő a lehetőségei végigmérlegelése után, valamint látván, hogy esélye sincs elvinni a labdát, egy összeeső játékos mellett, úgy döntött, hogy megint ellövi a labdát. Másodjára, a kivégzést beteljesítve talált fejbe a labdával… A bíró sporttárs is csak nevetve tudta megkérdezni, hogy rendben vagyok-e…
